Dr. Boóc Ádám: A választottbíró megválasztásáról és kizárásáról

Az Ügyvédek Lapja 2008. évi második számában a választottbíráskodásról igen érdekes és informatív cikk jelent meg dr. Bálint Ákos György kolléga úr tollából. 1 Örvendetes az a folyamat, mely szerint a választottbírósági vitarendezés egyre jobban elterjed, és a hazai gyakorlatban is egyre inkább alkalmazást nyer. Szerencsés módon a választottbíráskodás igen tetemes idegen nyelvű szakirodalma mellett magyar nyelven is egyre több, a választottbíráskodás lényeges kérdéseivel foglalkozó munka lát napvilágot. 2 Jelen tanulmányban – az előbbiekben hivatkozott cikkhez kapcsolódván – a választottbíró megválasztásának és az eljárásból való kizárásának néhány lényeges problémájára kívánok rámutatni.

A választottbírósági eljárásban az eljáró választottbírák személye kulcsfontosságú, az eljárás egésze szempontjából sem megkerülhető kérdés. A választottbírósági eljárás sajátosságaiból adódó módon a peres feleknek lehetőségük van arra, hogy az eljáró választottbírósági tanács tagjait – az adott eljárási szabályzat vagy választottbírósági törvény rendelkezéseitől függően részben vagy egészben – megválasszák, illetve meghatározott feltételek fennállása esetén a választottbíráknak az eljárásból való kizárását kezdeményezzék. A választottbírósági eljárást lezáró ítélet meghozatala után pedig arra is nyílhat mód, hogy valamely peres fél éppen a választottbírósági testület nem megfelelő összetételére alapozva kezdeményezze a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.

A megfelelően kiválasztott és a megfelelő képességekkel rendelkező – független és pártatlan – választottbírák az eredményes és sikeres választottbírósági eljárás garanciái. Nyilvánvaló módon a független és pártatlan választottbírák megválasztása mindegyik félnek, és értelemszerűen magának az eljárásnak is alapvető érdekét szolgálja. Nem véletlen, hogy a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljárási szabályzatok – például a párizsi ICC vagy a londoni LCIA választottbírósági szabályzata –, illetve számos állam választottbírósági törvénye részletes szabályokat tartalmaz a választottbíró megválasztása és kizárása tekintetében.

A választottbíróság az állami jogérvényesítő lehetőségtől (hivatásos állami bíróság) feltétlenül elkülönülő fórum. A választottbírók bírói legitimációjukat nem a közjog, az állami tekintély elve alapján nyerik el. Úgy is fogalmazhatunk – a római praetori (formuláris) eljárás terminus technicusát kölcsönvéve –, hogy a választottbíró condemnatio-ját nem az állami igazságszolgáltatás adja meg, hanem a választottbírói kijelölés, amely jórészt a választottbírósági eljárásban részt vevő felek diszkréciójába tartozik. (Minden választottbírósági eljárási szabályzat alapvető jellemzője ugyanis az, hogy alapvetően a felek határozhatják meg, vagy legalábbis részben jelölhetik a választottbírájukat, akik az ügyben eljárnak. Rendszerint a peres felek azonos számú választottbírót jelölhetnek, és a testület elnöke konszenzusos alapon kerül kiválasztásra.) Nyilvánvaló, hogy a választottbírói tisztség, illetve a választottbíráskodásra történő felkérés bizalmi viszonyt is feltételez, hiszen a peres fél azért jelöli az adott személyt választottbírónak, mert megbízik a választottbíró szakértelmében, tapasztalatában, valamint pártatlanságában, elfogulatlanságában is. 3

Az egyes választottbírói szabályzatokat megvizsgálva megállapítható, hogy a választottbírói megbízatás keletkezése szempontjából kiemelt jelentőséggel bír az a mozzanat, amikor a választottbíró a tisztséget elfogadja. 4 A tisztség elfogadása álláspontom szerint ennek a bizalmi viszonynak az elfogadását, illetve tudomásulvételét is jelenti. Ebben a körben vissza kell utalni a római jogra is, mely nem teszi lehetővé a választottbíró számára a döntéshozatalt mindaddig, amíg személyét illetően nincsen megegyezés a felek között, illetve amíg maga sem vállalja el a tisztséget. 5

Az elfogadó nyilatkozat megtételéhez ugyanakkor számos esetben a választottbírósági szabályzatok egyfajta függetlenségi nyilatkozat megadását is szabják. Ez azt jelenti, hogy a választottbírónak nyilatkoznia kell, hogy független és pártatlan marad a megbízatás ellátása során. Az 1883-ban alapított, mai nevét 1981-ben elnyerő London Court of Arbitration Eljárási Szabályzatának 5.3 cikkelye szerint például a választottbírónak az írásos nyilatkozatban nem csupán arról kell nyilatkoznia, hogy pártatlan és független marad, hanem a korábbi tisztségeit, szakmai pozícióit is fel kell sorolnia. Ennek az a jelentősége, hogy a résztvevő felek számára is nyilvánvaló legyen a választottbíró függetlensége vagy pártatlansága, illetve, hogy lehetőségük nyíljon ennek ellenkezőjének bizonyítására.

Az UNCITRAL Modell – törvény rendelkezéseit követő, és annak mintájára készült, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) rendelkezései szerint a tisztség elfogadásának minősül azon ráutaló magatartás, mely szerint a választottbíró a kérdéses nyilatkozatot aláírja, és ezzel a megbízatás elfogadottnak minősül, vagyis úgy kell tekinteni, hogy a választottbíró saját magát pártatlannak és függetlennek vallja. 6

Egyes választottbíróságok esetében az intézményes választottbírósági testület megerősítésével nyeri el ténylegesen tisztségét a választottbíró. Miután az egyik fél ugyanis jelöl választottbírót, a másik félnek lehetősége van arra, hogy ezzel – praktikusan a választottbíró személyével – szemben kifogást emeljen, és amennyiben ezt nem teszi, avagy a kifogás elutasításra kerül, úgy a választottbírót tisztségére ténylegesen az intézményesített választottbírósági testület kinevezi. A svájci Christopher Imhoos – aki ezt a jellegzetességet a párizsi ICC, illetve a Genfi Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett választottbíróság eljárási szabályait vizsgálva elemzi – rámutat arra, hogy ennek a folyamatnak az a célja, hogy a későbbi esetleges, a választottbírák személyében fellépő problémák már időben kiküszöbölésre kerülhessenek. 7

A kizárási eljárás lényege az, hogy valamelyik fél kezdeményezésére a választottbíróság már megválasztott eljáró tanácsából kizárásra kerüljön az a személy, akinek függetlenségével vagy pártatlanságával kapcsolatban jogos kétség merül fel. Logikailag három fajta lehetőség képzelhető el: (i) az ellenfél bírája elleni, (ii) a testület elnöke elleni, (iii) a saját bíró elleni kizárási eljárás. Álláspontom szerint a legéletszerűbb eset az ellenfél választottbírája elleni kizárási eljárás. Peres félként ugyanis annak lehet elviekben a legnagyobb esélye, hogy az egyik féllel érdekellentétben álló ellenfél olyan személyt jelölt választottbírának, aki irányában elfogult, vagy adott esetben általa befolyásolt személy. Megjegyezzük azt is, hogy adott esetben joggal való visszaélést valósíthat meg az, hogy az ellenfél bírája ellen – csupán azon ténykörülményből adódóan, hogy érdekellentétes fél által jelölt bíráról van szó – különösebb alap nélkül is kizárási eljárást kezdeményez az adott fél.

A fél által jelölt, ún. saját választottbíró ellen indítandó kizárási eljárás igen sajátságos szituáció, hiszen ebben az esetben éppen a fentiekben már részletezett bizalmi elv válságáról van szó, mert a fél elveszti a saját maga által javasolt személybe fektetett bizalmat, és ezért kezdeményez kizárási eljárást. A magyar Vbt. – egyéb választottbírósági törvényekhez hasonlatosan – ezt a kérdéskört is részletesen szabályozza. A Vbt. 18. §-a szerint a saját maga által jelölt választottbíró, vagy olyan választottbíró ellen, akinek a kijelölésében részt vett, eleve csak akkor indíthat a fél kizárási eljárást, ha olyan ok áll fenn, mely bizonyíthatóan a fél számára csak a kijelölést követően vált ismertté. 8

A kizárási eljárás lefolytatását az egyes választottbírósági törvények, illetve szabályzatok relatív sokszínűen szabályozzák. A Vbt. – diszpozítiv szabályai – szerint a kizárási indítványt a tudomásra jutástól számított 15 napon belül kell előterjeszteni. 9 Amennyiben a kizárási indítvánnyal érintett választottbíró nem mond le megbízatásáról, vagy a másik fél nem ért egyet az indítvánnyal, akkor a kérelemről a választottbíróság dönt. 10 Ez egy igen különös helyzet, hiszen elviekben a kizárással érintett választottbíró is részt vesz ebben a – rendszerint igen kényes – döntéshozatalban. A Vbt. 20. §-a ugyanakkor e döntés ellen lehetőséget ad a fellebbezésre, azzal, hogy a fellebbezési döntés meghozataláig a választottbíróság – a kizárással érintett választottbírót is beleértve – folytathatja az eljárást, és határozatot hozhat.

A kizárási eljárásban – és ez tükröződik a hatályos Vbt. szövegében is – vizsgálatra kerül két igen lényeges fogalom, a választottbíró pártatlansága és függetlensége. Alappal merül fel a kérdés, miként határozható meg e két fogalom jelentése. Talán nem véletlenül az 1985. június 21-én elfogadott UNCITRAL Modell – törvény sem tartalmazza ezen nem könnyen leírható fogalmak meghatározását.

A függetlenség és a pártatlanság meghatározására egy lényeges nemzetközi ajánlás, az 1987-ben megalkotott Rules of Ethics for International Arbitrators tett kísérletet. 11 A Rules of Ethics harmadik pontja – szemben az egyes államok törvényhozásával, valamint az UNCITRAL Modell – törvényével is – igyekszik meghatározni az elfogultsággal kapcsolatos két legfontosabb fogalmat, a pártatlanság és a függetlenség kérdését. Az etikai szabályzat 3.1 pontja az alábbiak szerint a pártosságról, vagyis a pártatlanság hiányáról akkor lehet beszélni, ha valamelyik választottbíró kedvez valamelyik félnek, avagy a jogvita tárgyával kapcsolatban előítélettel bír. A függőség pedig a választottbíró és valamelyik fél, vagy valamelyik félhez közelálló személy viszonya esetén áll fenn. 12

Mint látható, e meghatározás a függetlenséget mint alapvetően objektív, a pártatlanságot pedig mint alapvetően szubjektív kategóriát mutatja be. Álláspontom szerint – különösen utalva némely, a nemzetközi szakirodalomban fellelhető meghatározási kísérletre – e különbségtétel bizonyos mértékig viszonylagosnak tekinthető. 13 Ennek ellenére is fontos leszögezni, hogy a Rules of Ethics kétségtelen érdeme, hogy e két fogalomra ad egyfajta meghatározást, amely jelentősen befolyásolta a későbbi joggyakorlatban kialakuló értelmezést is. A Rules of Ethics arra is törekszik, hogy a függetlenség, illetve pártatlanság hiányának fennállását a lehető legnagyobb mértékben körülírja, így például részletezi, hogy a közvetlen vagy közvetett üzleti kapcsolat már jogos kételyeket támaszthat a választottbíró függetlensége vagy pártatlansága vonatkozásában.

A választottbírói összeférhetetlenség szabályozására vonatkozó nemzetközi jogegységesítés vonatkozásában feltétlenül kiemelést érdemel a 2004. május 24-én elfogadott IBA Guidelines on Conflicts of Interest in International Arbitration elnevezésű iránymutatás. Ezen dokumentum célja a nemzetközi választottbírósági eljárásban felmerülő érdekkonfliktusok, összeférhetetlenségek hatékony kezelésének elősegítése. 14 A Guidelines két nagy szerkezeti egységre osztható fel. A bevezetést követően a pártatlanság, a függetlenség és a tájékoztatási kötelezettség fogalmára vonatkozó általános elvárások találhatóak. Ez képezi – bizonyos értelemben – a Guidelines normatív részét. Ezt követően olvasható egy voltaképpeni esetkör-gyűjtemény, ez a Guidelines leíró részének tekinthető. Az esetkör-gyűjtemény az elfogulatlanságot – függetlenséget megalapozó tényállásokat három – igen szemléletes nevű – csoportba gyűjti. Az iránymutatást készítő munkacsoport a három listát eredetileg fekete, szürke, illetve fehér listának nevezte, majd a közlekedés nemzetközi jelzéseit felhasználva alkotta meg a piros, narancssárga és zöld lista elnevezéseket. A piros listába tartozó esetekben nem, illetve korlátozott módon van lehetőség a választottbírának az eljárásban való tartására, a narancssárga lista esetében a feleknek kifejezetten tiltakozniuk kell, ha nem kívánják az adott választottbíró eljárását, míg a zöld lista esetkörei nem teremtenek kizárást – még közlésük sem kötelező.

A Guidelines nem határozza meg a függetlenség és a pártatlanság kérdését, azonban számos fogalom tisztázásával, továbbá konkrét esetcsoportok bemutatásával hatékonyan tudja alakítani a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági gyakorlatot a választottbírói kizárási eljárások terén. A Guidelines azért is tekinthető fontos lépésnek a jogegységesítés területén, hiszen a függetlenség és pártatlanság etikai tartalommal is bíró fogalmak, ezért e téren nem biztos, hogy lehetséges a teljesen egységes nemzetközi jogértelmezés kialakítása, figyelemmel a különböző jogrendszerek és jogi kultúrák eltérő történeti meghatározottságára is. Mindenesetre azonban a választottbírósági eljárások hatékonyabbá tételének, illetve az elismerhető és végrehajtható ítélet meghozatalának igénye egyértelműen szükségessé teszi a megfelelő rendben és szabályszerűen kiválasztott, pártatlan és független választottbírák jelenlétét a választottbírósági eljárásban. Bízom abban, hogy e tanulmány a kérdéskör néhány lényeges vonására fel tudta hívni a figyelmet, és ilyen módon hozzá tud járulni ezen egyre inkább terjedő bíráskodási forma gyakorlatának további fejlesztéséhez.


« Vissza a SAJTÓ, MÉDIA, HÍREK oldalra

Kapcsolat

1052 Budapest,
Váci utca 24., I. emelet

office__at__kelemen-lawfirm__dot__hu

Titkárságvezető: Ghira Kinga

Irodánk könnyen megközelíthető mind gépjárművel, mind tömegközlekedéssel.